A 2010. október 30-i Magazinban megjelent Bábák közt című cikk kapcsán - amely az otthon szüléssel foglalkozott - közöljük az alábbi olvasói hozzászólást:

A mai magygar szülészorvosok büszkék lehetnek rá, hogy eljutottak odáig: a császármetszés országos átlaga túljutott a 30 százalékon és továbbra is emelkedőben van.

Mi vezetett ide? A szakmai felkészültség nagymértékű hiánya, a kényelmesség (ki akar éjszaka vagy vasárnap szülést vezetni?), a felelőséghárítás gyakorlata felelősségvállalás helyett, a hálapénzalapú ellátás. Egy császármetszésért, ugye, többet lehet kérni. Mindehhez hozzájárul a hibás jogorvoslási gyakorlat. Egy ok nélküli császármetszésért nem szoktak senkit elmarasztalni, de ha egy hüvelyi szülésnél valami nem jól sikerült, akkor a szokásos elbírálás úgy szól: miért nem csinált időben császármetszést? Mintha teremtőnk úgy intézkedett volna, hogy az embergyereknek az anyja felvágott hasfalán keresztül kell a viliágra jönnie.

A szülésvezetés művészetét, amelyet híres és ügyes kezű szülészek a XVII. századtól kezdve a XX. század első feléig megalkottak, az utóbbi ötven évben kidobták az ablakon, kiöntötték a fürdővízzel a csecsemőt is. Ötven évvel ezelőtt egy gyakorlott bába többet értett a szülészethez, mint ma egy egyetemi professzor. Az ultrahangtechnika fejlődése nyomán ma már abszurd állításokkal hülyítik a laikus kismamákat és újabbnál újabb veszélyeket találnak ki a magzat számára. Az a legrosszabb, ha az orvosok maguk is hisznek abszurd állításaikban. Például manapság a pénzéhségből tenyésztett ikergyermekeket (úgynevezett lombikbébiprogram) nagyon korán kiszedik az anyaméhből képzelt veszélyek alapján és ezzel veszélyeztetik a gyermekek életét.

Milyen jogcímen írom le mindezt? Három év budapesti orvosi tanulmány után disszidáltam és Svájcban, a berni egyetemen ösztöndíjjal folytattam tanulmányaimat, 1968-ban államvizsgáztam. Nagy szerencsémre az egyik "utolsó mohikán" szülészprofesszornál, aki még értett a hagyományos szülésvezetéshez, tanultam a szülészetet az egyetemen. További képesítésem a szakterületen autodidakta utakon haladt. Elsajátítottam a hüvelyi szülésvezetés minden fortélyát, egyes módszereket tökéletesítettem is. Tapasztalataimat összefoglaltam és 2001-ben szakkönyvet adtam ki Bázelben. Ezt később lefordítottam magyarra, 2007-ben Magyarországon is megjelent Hüvelyi szülészeti műtéttan címmel.

A hetvenes években Svájcban öt százalék körül mozgott a császármetszés aránya. Jómagam 1977 és 2005 között magánszakorvosként csaknem 1800 szülést vezettem kétszázalékos császármetszés-gyakorisággal. A szülések nagyobb része magánklinikán történt, de majd 40 százalékuk kis szülőotthonban, illetve magánházban zajlott le. A kismamákat jómagam osztályoztam így. A kismama jött hozzám a kívánságával, hogy kórházon kívül szeretne szülni: a rizikó mérlegelésénél közösen döntöttünk, hogy tudom-e az adott esetben a felelősséget vállalni. Ilyen általam kiválasztott rizikószegény szülést hatszáznyolvanegyet vezettem; ennyi nő közül hatot kellett szülés közben kórházba küldeni és csak két esetben volt szükséges császármetszés (0,3%). A kórházba utalt eseteket is magam láttam el magánklinikán. Hosszú évekig én voltam az egyetlen szülész-nőgyógyász szakorvos Svájcban, aki kórházon kívüli szüléseket vállalt és vezetett. Soha senki nem támadott ezért és semmiféle műhibaperem nem volt.

Hogy a kismama hol akar szülni, azt szabadon döntheti el, alapvető állampolgári joga.

Nem így van ez Magyarországon. 2005-ben elkövettem azt a hibát, hogy hazatelepültem és azt hittem, hogy itt is lehet zavartalanul praktizálni. Nagy tévedés volt. A jelenlegi bürokrácia még sokkal rosszabb, mint a Kádár-rendszerben volt. Az Állampi Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) nem a tényleges feladatával foglalkozik, hanem a magánpraxist folytató orvoskollégák szekírozását tekinti egyik fő feladatának . Nem tartott sokáig, amíg összeütközésbe kerültem a hivatalnokokkal. Egy régi rendszerbeli védőnő feljelentett, hogy szüléseket vezetek a magánrendelőmben és ehhez nincs engedélyem. Persze, mert ilyen engedély nincsen. Az ÁNTSZ megtiltotta a tervezett szülések vezetését rendelőmben azon a címen, hogy a szülésvezetés Magyarországon fekvőbeteg-ellátásnak minősül. Szerinte ez okszerűen következik egy 2003-as kormányrendelet függelékéből. Itt a szülésnél szükséges személyi és tárgyi feltételek vannak felsorolva, amelyek egyértelműen csak a császármetszéshez szükségesek. Ez az álláspont nem helytálló, egy hüvelyi szülésre logikusan nem vonatkozik, de világosan mutatja a hazai viszonyokat.

Ebben az országban a minden részletet agyonszabályozó bürökrácia uralkodik és az emberek alapvető szabadságjogait nem garantálja senki. A kismama jogát a szülés helyszínének megválasztására ugyanúgy nem, mint a szülész-nőgyógyász szakorvos szabad foglalkozás-gyakorlási jogát, aki a munkájáért teljes körű felelősséget vállal és nem hárít.

Szeretném remélni, hogy ez az áldatlan állapot megváltozik a jelenlegi kormány alatt. A nyugati példát kell követni, ahol az embereknek szabadságuk van és csak akkor fogják őket perbe, ha hibáznak. Nálunk államterror működik, amely mindent agyonszabályoz. Ez a kommunista rendszer öröksége. 2007 óta van napirenden "az otthon szülés szabályozása". Azóta vajúdnak rajta és nem történik semmi.

Szerintem semmit nem kell szabályozni: szabadságot kell adni az embereknek. Ezzel persze csak egy tudatos kisebbség fog élni. De ne azok ítéljék meg az ügyet, akik semmit sem értenek hozzá. Az úgynevezett szakmai kollégiumról beszélek, amelyben a tiszteletre méltó kollégák közül még senki sem vezetett egyetlenegy kórházon kívüli szülést. Tudomásom van róla, hogy többen közülük saját gyakorlatukban hetven százalékban végeznek császármetszést. Más országokban is vannak ilyen szakmai kollégiumok, csakhogy ott az állásfoglalásuk ajánló jellegű és nem törvényerejű.

Ez a különbség egy szabad és demokratikus állam és a mai Magyarország között.

Dr. Világhy István
szülész-nőgyógyász szakorvos,
Ispánk